Páratlan szerelmesek

Üdv mindenkinek!


Ez a blog egy született vámpírról fog szólni. Jó szórakozást kívánok, főhősnőnk: Milezi megismeréséhez.
By: Pixy


Milezi:

Édesanyja:

Az apja Dévid.

Ismeretlen új jövevény:















Nos elkezdem a történetet:


Bevezetés:



(Merry(anya)szemszöge)


Mikor 18 éves voltam egy nagyon furcsa, de jóképű sráccal találkoztam. Pár hónapra rá összejöttünk és boldogan éltünk együtt. Azt hittem örökké tart, de kiderült, hogy vámpír. Nagyon megijedtem és szakítottam vele. Pár héttel később, bosszúból  megharapta a nyakam alvás közben. Mindenem égni kezdett, nem láttam, hallottam csak szenvedtem. Alig éltem...vagyis nem tudom, hogy éltem-e. Úgy tűnt mintha hónapokig szenvedtem volna pedig mikor felébredtem, kiderült, hogy csak két napig voltam eszméletlen. Amikor újra éltem gyorsabb, ügyesebb lettem és furcsa tulajdonságaim voltak. Belenéztem a tükörbe és szemem vörösen égett. Meg is szépültem. Senki nem ismert volna fel. Kecses és elegánsabb lettem. Ezek után felkerestem a fiút aki ezt tette velem. Ahogy mentem az utcákon mindenféle illatok csapták meg az orromat ahogy elhaladtam néhány ember mellett. A kutakodásom eredménytelen volt így felhívtam Dévidet (a vámpírsrácot). Gyorsan felvette és meghívott egy újabb randira.


Ezt a ruhát vettem fel:

Nem tudom miért öltöztem ki, de mikor megláttam ráébredtem, hogy egy ilyen jóképű srácnak nem lehet ellenállni. Persze neki sem sikerült. Szinte csak a köszönésig voltunk nyugodtak, utána pedig már egymás nyakában csüngtünk. Így újra össze jöttünk, most már elfogadtam azt, hogy vámpír hisz én is az voltam. Már semmi sem állhatott közénk. Az éjszakákon egymásra tapadva égtünk a vágytól. általában mindkettőnkről leszakadt a ruha. És persze minden más is..., de ezt inkább vagyunk. Vele az élet olyan volt mint egy tündérmese, de egyszer csak nyissz... vége lett. Elmondtam neki, hogy terhes vagyok se én se ő nem értette hogyan történhetett, de megtörtént. Ez nagyon aggasztotta Dévidet és egyik napról a másikra eltűnt. Azóta nem láttam és nem is hallottam róla és lassan kitörlődött az életemből. Mindez már a 19. születésnapom után történt, bár köztudottan nem öregedtem. 20 éves koromra rá két nappal megszültem Milezit. Onnantól kezdve már csak neki szenteltem az életemet. A gyerekkorát nem részletezném, de lassan felnőtt, bár ő csak 17 éves koráig öregedett. Azonban Dévidről se neki se másnak nem beszéltem soha többé...számomra ő már nem létezett.



1.Fejezet:


(Milezi szemszöge)




(17 éves koromig senki sem érdekelt). (Én és Merry állatvéren éltünk) így iskolába is járhattam. Elég népszerű lány voltam a gimiben, sok fiú udvarolt, de egyik sem érdekelt igazán. Egyik nap egy lány kitalálta, hogy menjen el az osztály moziba hogy megnézzünk egy filmet. Akkor hatalmas sztori volt az Interjú a vámpírral és mindenki azt akarta nézni. Nem akartam kilógni a sorból ezért tettetett ujjongással én is arra szavaztam. Mindenki vidám volt és csodálkoztam, hogy tényleg beveszik azt a sok marhaságot a vámpírokról. Fanyalogtam a film címétől is nemhogy megnézzem...
    -Milezi ugye te is jössz? -kérdezte Lili.
    -Hát...nem tudom, hogy ráérek-e. -próbáltam kibújni a felkérés alól.
    -De Milez lécci!!! -kérlelt hirtelen az egész osztály.
Nem válaszoltam csak megadóan bólintottam mire az osztály örömujjongásban tört ki.

Pár nappal később sor került a mozira. Pont aznap érkezett egy új srác. Az osztály autó buszba ült és lement a városba ahol a mozi volt. Lili azaz a 2.legjobb barátnőm mellett ültem, azért a 2., mert anya az első illetve Merry hisz olyan fiatal, hogy inkább a testvérem mint az anyukám és ezzel ő is így van. Az új srácnak feltűnt, hogy én vagyok az osztály szeme fénye így ő is lebzselni kezdett körülöttem mint mindenki más.


(új srác szemszöge)


Amikor megérkeztem a suliba boldog voltam, hogy megszabadulhattam az előzőtől. Jó volt az első napot nem tanulással kezdeni. Viszont volt egy csaj aki gyönyörű volt, bőre selymesebb, lágyabb mint a többi lányé. Szőke hullámos haja arankét hullott rá a vállára. Szemei, mint a zafír. Mosolya, mint a lágy simogatás. Nem tudtam hová tenni az érzés de azon kaptam magam, hogy a többiekkel egyetemben mellette állók és próbálok vele beszélgetni. Nyilván észrevett mert egy gyors pillantást és egy halvány mosolyt küldött felém. Ekkor odajött egy nagydarab srác és szétoszlatta a tömeget.
    -Hé emberek ne lepjétek el a csajomat! -kiáltotta nagyképűen.
Kicsit csalódottan félrehúzódtam.
    -Öhöm...mikor is jöttünk össze, mert szerintem soha! -vágott vissza csilingelő hangján az én megkönnyebbülésemre.
    -Ezt megkaptad Denisz! -kiáltották néhányan hátulról. Mindenki visszaült a helyére és vártuk a megérkezést.

Valójában nem szerettem az olyan filmeket amiknek semmi valóságalapja nincsen. Amikor megérkeztünk vettem egy nagy adag pattogatott kukoricát és az osztálytól elkülönülve a legfelső sorban ültem le, hogy ne lássák, ha esetleg elaludnék.


(Milezi szemszöge)


Mikor bementünk a moziba gyorsan átvettem a jegyet és a büdös ételek szagát kerülve a legfelső szintre ültem, hogy senki se lássa unalmamat. Mikor leültem akkor vettem csak észre, hogy az új srác mellé ültem.
Zavartan néztem rá.
    -Ö...ö te mit keresel itt? -dadogtam.
    -És te? -meglepődve nézett rám hisz addig nem is vett észre.
    -Hát én...nem szeretem az ilyen hülyeségeket a vámpírok nem is... -elharaptam a számat mielőtt elszólnám magamat.
    -Oké én is utálom az ilyet. De...kérsz kukoricát? -próbált udvarias lenni.
    -Hogy mit? Pfúj! hogy lehet azt a gusztustalan izét megenni? -méltatlankodtam.
    -Miért te min szeretsz?
    -Hát ezt inkább hagyjuk. -vontam vállat és fel sem tűnt, hogy a film már el is indult.
    -Nem, nyugodtan mond, nem érdekel a film!
    -Erről bocs, de nem beszélhetek.
    -Miért?
    -Mert! -mondtam kicsit ingerülten. -Amúgy, hogy hívnak? -váltottam témát.
    -Kevinnek.
Elmosolyodtam, de nem szóltam semmit.
    -Min mosolyogsz? -kérdezte.
Megráztam a felem, jelezve, hogy nem szeretnék róla beszélni. Bólintott és pár perc múlva elaludt. Soha nem láttam még ilyet, felráztam álmából.
    -Te meg mit csinálsz? -kérdeztem tőle érdeklődéssel.
    -Alszok, vagyis szeretnék aludni. -fordult át a másik oldalára.
    -Az mi? Mármint az alvás? -szóltam félénken.
    -Te sosem alszol? -nézett rám hitetlenkedve.
Végiggondoltam, hogy ez az alvás cucc lehet, hogy az emberek sokadik furcsa tulajdonsága és ha az igazat válaszolom akkor lebukhatok így csak annyit mondtam, hogy szoktam, csak beszélgetni akartam. Bólintott majd újra elaludt. Szép látvány volt. Kicsit hülyén éreztem magam, hogy ennyire nem ismerem az embereket. De ha egyszer nem vagyok az akkor mit csináljak? Úgy elmerültem gondolataimban, hogy fel sem tűnt, már a film végén járunk. Ekkor Kevin felébredt. Kicsit sajnáltam mert, olyan édes arca volt akkor.
    -Mi történt? -kérdezte fáradtan.
    -Semmi különös csak végig kellett hallgatnom ezt a katasztrofális baromságot, de egyébként minden oké.
    -Miért nem aludtál te is?
Vonakodtam a választól majd kiböktem:
    -Nem tudok ilyen hangos film mellett aludni. -vontam meg a vállam, majd hangos sikítás ütötte meg a fülemet. -Hallottad? -kérdeztem.
    -Mit?
Akkor már rájöttem, hogy egy ember ez nem hallhatta így olyan gyorsan eltűntem, hogy csak azt vette észre, hogy már nem vagyok ott. Rohantam a hang irányába és az erdő szélén egy magas fenyőnél egy lány feküdt a nyakán harapásokkal, miközben azt ordította hogy meggyullad. A tettes már nem volt ott, biztos hallotta, hogy jövök, de még éreztem a szagát. Felkaptam a lányt és hazavittem. Merry kezelésbe vette őt míg én visszarohantam a moziba. Az emberek lassúságuk révén még csak akkor vánszorogtak, ki a vetítőteremből. Láttam, hogy Kevin aggodalmasan keres a szemeivel, s amikor megpillantott, egy vámpírfülnek eléggé hangos sóhajt hallatott. Mikor mellém ért megszólalt:
    -Hol voltál? Hogy tűntél el olyan hirtelen? Mért kérdezed mi az az alvás? -vágta hozzám az összes pofonnal felérő kérdését.
    -Figyelj ez most ne...vagyis ne itt és kérlek ne kérdezz tőlem soha többet ilyenekről, mer nehéz róla beszélnem. -ekkor egy könnycsepp jelent meg a szemem sarkában amit eggyüttérzően letörölt és átölelt.
    -Nem kérdezek...soha többet. -suttogta, bár láttam arcában a csalódottságot, kíváncsiságot és a vágyódást. Akkorra már az osztály is kiért. Szerencsére nem láttak semmit az ölelkezésből. Lili mellé álltam és  vele együtt indultam a buszhoz. Néha ránéztem Kevinre aki lehajtott fejjel gondolkozott valamin. Valószínűleg a nem megválaszolt kérdésein.


(új jövevény szemszöge)


Suli után hazafelé mentem. Mivel a külvárosban laktam az erdő mellett ballagtam a házunk felé. Egyszer csak a semmiből rám támadt valami és megharapott. Egy darabig még csüngött a seben és az erőmet szívta. egyszer csak felkapta a fejét, megdermedt és elrohant. Nagyokat sikítottam, mert a sebnél elkezdtem lángolni ami lassan az egész testemre kihatott. Egy ismeretlen kedves arcú lány oda jött, szintén a semmiből előbukkanva és nem tudom hány falun keresztül rohant velem a karjain ahogy én egyre csak égtem. Bevitt egy házba ahol egy másik csodálatos nő fogadta őt. Ezek után már semmit sem láttam, hallottam csak az égető érzést éreztem.


Írjatok komit! Kérdés:legyen még több fejezet is? Köszi mindenkinek!