Páratlan szerelmesek

Kevin:

2.Fejezet:


(Milezi szemszöge)




A busz lassan döcögött vissza a sulihoz. Útközben a gondolataim az új vámpíron jártak aki lehet, hogy azóta már teljesen át is változott. Nem tudtam hová tenni azt a gondolat menetet sem, hogy én beszélgettem egy emberfiúval és nem gondolom róla azt, hogy nagyképű...az illata pedig olyan mint a világ legízletesebb csemegéje. És a legjobb az volt, hogy ezerszer többet árult el az arca mint a többieké. Így nagy elmerengésemben feltűnt, hogy már a második piros lámpánál állunk. Vidáman néztem körül, hogy ki nem aludt el a buszon, mert az alvás ismeretét nem igazán akartam annál tovább tanulmányozni, hogy egy emberi tulajdonság.
    -Lili, van kedved holnap felnézni hozzánk? -kérdeztem a merengésemből teljesen kikelve, barátnőmet aki most is mellettem ült.

    -Hát nem tudom...szerintem ráérek. -vonta meg a vállát. 
    -Akkor holnap suli után. -jelentettem ki, majd megkértem a sofőrt, hogy álljon meg mert nem lakok onnan messze és már gyalog is hazaérek. A sofőr megállt, de persze ő nem tudta, hogy blöfföltem. Meg sem vártam, hogy lássák mikor elsétálok. Rögtön futásnak eredtem és az erdőn keresztül süvítettem hazafelé. Merry aggódó pillantásai rosszat sugalltak mikor megláttam őt a teraszon. 
    -Baj van? -kérdeztem már távolról, de tudtam bárhonnan meghallotta volna. Megrázta a fejét és ezzel a komorságot is elvarázsolta az arcáról. Szája széles mosolyra nyílt és a konyhába vezetett. A lány ott ült az asztalnál és szívószálon át állatvért ivott. 
    -Menj vele vadászni...én ma már sokat ettem. -magyarázta Merry és felsuhant a szobájába.
    


    -Szia! Hogy vagy? -kérdeztem a lányt.
    -Már jobban. 
    -Nincs kedved vadászni egyet?
    -Én lány vagyok, nem hobbim a vadászat! -förmedt rám.
    -Hát Merry semmit nem mondott?
    -Nem csak elém tolta ezt a fura italt.
    -Akkor én elmesélem mi történt, rendben? Utána pedig elmegyünk vadászni! 
    -Oké! -suttogta. 
    -Szóval, ha egy vámpír megharap te magad is az leszel, amit pedig most iszol az állatvér. Mivel nem szeretnénk hogy kísértésbe ess egy darabig nem mehetsz emberek közé...és a szüleidtől el kell búcsúznod. -magyaráztam savanyú képpel. -Vadászni megyünk állatokra, hogy kiszívjuk a vérüket...ehhez nem kell puska. A szemed a füled az orrod sokkal kifinomultabb az emberénél. Az agyad legalább tízszer olyan gyors mint az övéké. A sebességed, szóval legalább ezerszer nagyobb mint bármely halandóé. És innentől kezdve már nem öregszel, vagyis halhatatlan vagy. -fejeztem be a mondókámat amit szó nélkül teljesen lefagyva hallgatott végig. Kicsit hülyén éreztem magamat hisz úgy magyaráztam neki mintha óvodás lett volna. Arca azonban kisímult és bólintott. Kicsit meg volt illetődve.
    -Mehetün...éhes vagyok! -jelentette ki, mire az erdőbe száguldottunk. Szorossan mellette haladtam, hogy, ha embert érez akkor minél előbb le tudjam fogni. Vakon rohant előre, megérezte a szagot! Megszorítottam a karját. 
    -Lassan! -figyelmeztettem. A kezeim elhagyták karját és fél szemmel figyeltem csak rá...másik szemem a saját prédámat figyelte. Egy ideig figyelmemet elvette az állat édes illata, de máris bajba keveredtem miatta. Kedves, új barátnőnk méltóztatott emberi testet üldözni. Irányt váltottam és a lányt próbáltam megelőzni, de már későn értem oda. Az eltévedt turista holta feküdt a lány karjaiban. Sejthettem volna! A lányt lerángattam a holttestről és az embert a folyóba dobtam. 
    -Hogy hívnak?
    -Evelin. -makogta és szemében a megbánás csillogott. -Sajnálom! nem tudtam mi történik csak egyszerűen nem tudtam ellenállni. 
    -Tudom, de ez legközelebb ne forduljon elő! Egyébként nem nagyon szoktak emberek erre járkálni, de azért figyelj arra, hogy mit üldözöl!
Lassan bólogatott és leült a fűbe.
    -Menj vadássz! Megvárlak. -mondta és gyanakvó tekintetem láttán elszégyellte magát. -Nem mozdulok innen tényleg...bízz bennem.
Elgondolkodtam végül a fák közé vetettem magamat. Az első illat ami az orromat csiklandozta és a torkomat égette egy medve volt. Ügyesen kerülgettem a fákat és mikor megláttam a prédát egy fára felmászva követtem. Halkan ugrándoztam egyik fáról a másikra   
és egy óvatlan pillanatban az állat hátára huppantam. Belekapaszkodtam a nyakába, majd szívni kezdtem a vérét. Lassan összecsuklott alattam a nagy test és kilehelte a lelkét. Elégedetten néztem az állatot. Egy darabig figyeltem ahogy még megpróbálkozik egy két rángatózással, de onnan már nem volt visszaút. 


Visszamentem oda ahol Evelin várt.
    -Hazamehetünk. -jelentettem ki és elindultunk a ház felé. 
    


    -Azt mondtad el kell búcsúznom a szüleimtől...mikor tehetem meg? -kérdezte hirtelen. Lehajtottam a fejemet. 
    -Csak lélekben búcsúzhatsz...a szüleid számára te meghaltál és, ha odamennél akkor...gondolj a turistára! -mondtam és szinte engem zavart a fájdalma. Arca eltorzult, öklei megfeszültek, torka fellángolt, majd térdre esett és égtelen üvöltés tört fel a torkából. 
    -Ne! -kiáltottam rá, de nem hallotta...vagyis csak úgy tett. -Ezt az összes ember hallja! Tudom, hogy tragikus ami történt, de most már ez az életed! Nem lehetsz ennyire rugalmatlan! -szavaim, mintha nem is hozzá szólnának. Hirtelen elhallgatott, felállt és rámtámadt.
    -Te szemét! Elvetted az életemet! -üvöltötte és a földhöz vágott.
    -Ne csináld! Tudod, hogy én sem tehetek róla! -ziháltam miközben megpróbálltam felállni.
    -De te tudtad, hogy mi lesz és nem öltél meg! Mi lesz a barátommal?!
    -Figyelj, ha már biztos vagyok abban, hogy senkit nem támadsz meg, beleértve engem is, akkor járhatsz suliba és addig esetleg telefonálhatnál nekik. -próbáltam megvígasztalni.
    -Igen? És mégis mit mondjak nekik? Sziasztok ne aggodjatok mert még csak egy embert öltem meg?! Szerinted mi lenne a véleményük? -méltatlankodott.
    -Te akarsz velük annyira beszélni...azt hittem tudod mit akarsz nekik mondani, de, ha neked semmi nem jó akkor menj el és legyél igazi gyilkos! -kiáltottam rá mérgemben. Egy kicsit elhalgatott.
    -O...oké! Csak tudod az egész olyan hirtelen jött és bocsi, de nem tudtam mit csinálni hirtelen. -mentegetőzött.
    -Akkor minden rendben? -kérdeztem gyanakodva.
    -Azt hiszem igen! Menjünk. -válaszolta és újra elindultunk. Mostmár békéssen, csendben haladtunk. A ház csendes volt, de tudtam, hogy Merry ott van. Nem tévedtem...mint minden este a laptopját nyomogatta és arra várt, hogy történjen valami, de hajnalban nem csak az emberek, hanem a net is alszik, vagy legalláb is bóbiskol. Evit felkísértem a szobámba és figyeltem, ahogy mindent alapossan végigmér.
    -Mi az? -kérdezte, látva, hogy őt figyelem.
    -Semmi, semmi csak elbambultam. Bocsi! -pislogtam. Megrázta a fejét, jelezve, hogy nincs semmi baj.
    -Hát akkor mit csináljunk az este? -kérdeztem.
    -Áá...gondolom a vámpírok aludni sem szoktak! Igaz? -nézett rám mint aki most esett le a falvédőről. -akkor elég sokat unatkozhatsz!
    -Valójában ilyenkor tanulni szoktam, de most moziban voltunk....Tudod mit? Mesélj a pasidról...jó buli lenne egyszer hajnalban felhívni. -mondtam.
    -Hát oké mesélek! Szóval Eric-nek hívják. Onhayoban lakik. Nagyon rendes srác volt...bárvoltak furcsa szokásai. A tavalyi szalagavatón jöttünk össze...nekem az unokatesóm neki pedig a nővére érettségiztek. Először tök furi volt az egész, mármint az, hogy járok valakivel, de csak azért, mert nem igazán csíptem a fiúkat. Eric volt az első...és úgytűnik, hogy az utolsó pasim. Igazából egyikünkben sincs semmi érdekes. na és veled mi van? -váltott gyorsan témát.
    -Most hülyéskedsz? Én vámpír vagyok, voltam és leszek!! Eléggé nehéz így nem gondolod? -hitetlenkedve néztem rá.
    -Igen tudom, de mégis az emberrekkel élsz eggyütt és tuti, hogy ezzel a külsővel minden fiú figyelmét magadra tereled és azt sem tartom kizártnak, hogy neked tetszen valaki.
    -Jó rendben! Tényleg nagyon sokan bepróbálkoznak, de engem még senki...ilettve nem tudom, hogy érdekelt e valaki. Talán az új srác a suliban kicsit jobban érdekel, de hidd el, hogy ez még nem szerelem. -hadartam. Kicsit megilyedtem attól, hogy Kevin tényleg érdekel, de lehet, hogy csak azérzt, mert más az illata mint az átlag embereké. nem is értettem magamat, hogy hirtelen mitől vagyok ennyire ideges.
    -Ja egyébként holnap is sulim van és remélem addig senkit nem tépsz szét. A mini Velnessünk a rendelkezésedre áll, hogy ne unatkozz, de estére bulit szerveztem, úgyhogy jobb lenne, ha te és merry addig elmennétek vadászni. -figyelmeztettem.
    -És mégis, hogy képzelted? Nem tart olyan sok időbe leteprni egy vadat ameddig a buli lemegy!
    -Tudom, de az emberek úgy is hamar elfáradnak és legalább lesz időd megismerkedni az anyukámmal! -vontam vállat.
    -Mi? Merry az anyukád?
    -Igen! Tudom, hogy fiatal meg minden, de vedd számításba, hogy a vámpírok nem öregednek.
    -Én úgy látom Merry nem igazán kedvel engem! -vonakodott.
    -Nyugi meglesztek...megenni már nem fog! -vigyorodtam el.
    -Tudtad, hogy ez nem volt vicces? -kérdezte.
    -Hááát?! Egy próbár megért! -vontam vállat. -Akkor elmész vele?
    -Hajj! Na jó oké! Mikor lesz vége?
    -Nyugi elküldöm őket, ha már a közelben lesztek csak akkor egy kis ideig húzzátok el az időt! Rendben?
    -Igen4 Mondtam már!
    -Na jó nem tépem tovább az idegeidet...elmegyek zuhanyozni...kicsit véres lettem! Addig ne zabálj fel semmit! -kacsintottam rá.
    -Hihi...mégis mit ennék meg a penészes kifliket amiket már 6 éve elvitt a szemetes autó?? -méltatlankodott.
    -Hát kicsit több mint 6 év. -vigyorogtam, majd eltűntem az ajtó mögött. A fürdőbe érve megeresztettem a csapot és levetkőztem. Mikor a kád megtelt a csap magától elállt én pedig belesüllyedtem a simogató vízbe. A víz sugározni kezdte a hold fényét ami a vadászaton töltődött belém. Valójában nem a vért, hanem ezt a sugárzást akartam csökkenteni a vízzel, ha nem tettem volna meg akkor a napfény csillogtatni kezdte volna a bőrömet, de így még a napon is biztonságban voltam, mert a víz megsemmisítette a hold fényét. Mikor érezni kezdtem, hogy már tényleg nem vagyok a hold hatása alatt kiszálltam a kádból, megtörülköztem és felöltöztem egy másik ruhába. Fogtam egy kis, kb. 1cm ma-gas, és 3mm széles, üvegecskét és belemerítettem a csillámló, elektronizált kék vizet, a maradékot pedig leeresztettem a lefolyón. A kádban kicsi kristálydarabkák maradtak aminek egy részén a megmentett vízbe szórtam a másik részét pedig egy üres ugyanolyan kis üvegbe tettem. Ami még a kádban maradt a zuhanyrózsa segítségével a lefolyóba terelgettem. Mániám volt, hogy a testemről leázott kristálydarabokat gyűjtsem és persze a holdsugár vizet is. Mivel beleszórtam testem néhány kristályát ezért, ha kitettem volna a napra úgy csillogna akár a testem, ha a hold energiája ütközik, általam, a nap energiájával. Volt pár olyan üvegem is amikben csak a holdvíz volt benne, annak csak a színe volt szép. Ne mindegy ezt most már nem ragozom tovább!


Visszamentem a szobámba és betettem a gyűjteményembe a vizet és a kristályt. Evi nem látta mi van a kezembe, mert épp valami könyvet olvasott. 








Köszi, hogy elolvastátok ezt és az első fejezetet is! Írjatok komikat...és folytassátok a saját blogotokat is! Írjátok meg a kritikákat és azt, hogy szeretnétek e olvasni ennél többet!
Kösz mindenkinek! (3 ember XD...asszem ennyien olvasták!) 
By: Pixy!